...homokban forog a szemem, fájdalmas éjszaka [...]
újra és újra, hogy tőrt szúrtam-e kibe?, mikor?;
buggyan a vér a sebekből, spriccel az artéria [...] két
kezem van! két tenyerem! befognám az összes sebet,
[...] ujjaim közt vékonyan [...], hogy meghal az életem!,
s vele hal a baj, ami én vagyok [...] hajnalra nyomtalan
[...]pusztulok.
s vele hal a baj, ami én vagyok [...] hajnalra nyomtalan
[...]pusztulok.