olyan volt, mint cédrus,
kiszikkadt vízéren,
fényes haja szétterült
az azúrkék égen, bús
fejét megrázta és hátra-
vetette, bronz-szemét a
fényben benne felejtette;
ó, mily mohón koldult
bennem a vad remény,
s lombjait szétfújtam
kopár hegy tetején,
déli nap parazsán
karmoltam a lelkem,
harsány-zöld ölében
lustán elmerengtem
(hajnali széllel,
hínár-füzérrel,
belekap hajába,
tekeri magára)
kiszikkadt vízéren,
fényes haja szétterült
az azúrkék égen, bús
fejét megrázta és hátra-
vetette, bronz-szemét a
fényben benne felejtette;
ó, mily mohón koldult
bennem a vad remény,
s lombjait szétfújtam
kopár hegy tetején,
déli nap parazsán
karmoltam a lelkem,
harsány-zöld ölében
lustán elmerengtem
(hajnali széllel,
hínár-füzérrel,
belekap hajába,
tekeri magára)
![]() |
Richard Diebenkorn, Ülő nő |