Nem látlak, csak belül,
mint anyámat, mielőtt
a világra jöttem, osztódó
egész, ami él, de épphogy
lüktet bennem, már bánom, hogy
úgy függtem rajtad, mint
köldökzsinórral anyámon,
telhetetlen anyag,
megfogant rémálom;
csak belül látlak, egy
saját-világban, ahol nincs köldök
se bennem, sem anyámban,
és magzat sincsen, csak
sima, nyákos hasfal,
a langyos üresség bódítva
marasztal, elülök itt lustán,
összegubózva; más-
világra születek, függve
más köldökön.