Az időhöz, az én időmhöz - ahogy öregszem - egyre furcsább viszony fűz. Albert Schweitzer akkor érezte először, hogy kezd megöregedni, amikor már azok a nők jöttek el hozzá szülni, akiket annak idején ő segített a világra. Most itt ülök az Akadémia könyvtárában a régészet szakos, egyetemista lányommal és örömömben halkan megvénülök. Idő és tér: tényleg elválaszthatatlanok.