Kávézóban [ujjgyakorlat]

Egy kávézó – a sötétben,  
odvas asztalnál, savanyú
kávét szürcsöl, előtte
szétdobált kockacukrok,
mocskos alumínium kanál,
fogatlan íny nyalja a
filléres üvegpoharat,
száraz krémes maradéka
egy csorba tányér alatt,
hajlott villa, a magány
csendes sercegése – ez
a legbelsőbb szefíra,
nincs fényszilánk, ami
áthatolna rajta, csak
a vaksötét anyag van.

Deszkán [ujjgyakorlat]

Nem párhuzamos vonalak,
amiket rajzolok, nem metszők,
nem szelnek át semmit, nem
hasítják ketté az éveket;  
felkapcsolom a lámpát, mert
méretet vesznek rólam, fejtől
lábig és fordítva – éveket rajzolok
a vonalakra, az imbolygó fényben
szöget vernek át a deszkán,
párhuzamos életek sürögve 
és némán kísérnek az
elmetszett sötétségbe.

álom [ujjgykorlat]

Nem osztozom senkivel a magányban;

mint kitárt test és lüktető látomás –

megannyi egymásba nyíló ásítás,

fekszem a padlón, ablaktól ajtóig

és vissza, óriás atomok vakítón-

tiszta üveggömb-fénye összeáll a

térben, s egy vibráló ölelkezésben,

visszahullnak lezárt szememre.