[Lódarázs-felhők söprik a horizontot, lógó, fekete lábaik kurtán felpöndörödnek, amikor elérik a hegygerincet, majd tovább száguldanak az égen és egybemosódnak hatalmas, sötét fellegekké. A völgyben már esik, itt fenn a szél hirtelen eláll, a madarak elcsendesednek, a hegyi falu jellegzetes tavaszi illata beszorul a házak közé. Meggyfa virágzik a korai melegben, kitárt szárnyú angyalnak fest a bíbor-lila viharfelhők előtt, milliónyi fehér szirom áll az ágakon rezzenéstelenül. Megnőtt a fű a kertben, hatalmas pitypangoktól sárga a rézsű, a fenyőfa nedves, alsó ágai ráfekszenek a talajra, méretes csiga araszol végig az árnyékában. Nagyon szép ez most, nincs benne semmi különös, csak örülök annak, aminek része lettem; állok és megfigyelem.]