#impression (J.B. 235)

"Mercy! my father; do not pull the trigger

or all my life I'll suffer from your anger

killing what you began."

Henry megkönnyezte az öngyilkos Hemingway-t és belevetette magát a jeges Mississippibe, két éves voltam akkor, egy sárga cserépkályha lángját néztem térdelve dédapám rozzant art déco foteljéből, január hetedikén, a vasajtó szellőzőnyílásán keresztül figyeltem a ropogó tűznyelveket, a nedves gyújtófák sercegve eresztették ki a vízgőzt a rostok közül, a hideg bérház körfolyosóján valaki zárta az ajtót, kulcscsomó kaotikus zörgése, tűsarkú ütemes kopogása a jeges metlakin, beleharaptam a támlába, nyálam csorgott bele, piszkos vászon íze meleg kerámia szaggal; tinédzser apám a hátam mögött az ágyon a halálról szónokolt, pedig nem ismerte Henry-t, hogy minden percben meghal és születik valaki, olyan egyszerűnek, ütemesnek tűnt az egész, ahogy mondta, hanyagul, elterülve, szinte nevetve, meghal és születik, tá-ti-tá, nem néztem hátra, a tüzet nézte, nem hozzám beszélt, hanem a lángokba mondta, a fiatal démiurgosz, felelőtlen hantás, aztán felkapott és bevitt a szobámba. 

#impression (Messiás)

A ház ürességébe úgy harsant fel a vonósok hangja, akár egy barokk katedrálisban a templomi zene! Tegnap, valami régi, átázott papírdobozból előkerült egy másolt CD-n Händel Messiása – John Eliot Gardiner vezényletével és a Monteverdi kórus közreműködésével. Nem az én írásommal, de annál nagyobb műgonddal készített tokban feküdt mind a két korong a szakdolgozatom és a francia nyelvtanulásom jegyzetei között, valószínűleg közel tizennyolc-húsz éve már. Pár hónapja konstatáltam, hogy megvan ez a nyolcvanhármas felvétel bakelit lemezen; emlékszem, sokévvel ezelőtt egyszer fel is tettem, de élvezhetetlenül recsegett, így lemondtam a meghallgatásáról, és lassan el is felejtettem a Messiást. Most viszont, hogy sztatigráfiai kutatásokat végzek az emlékes-dobozaim és a múltam dolgai között, elő-előkerülnek fontos, érdekes és értékes leletek is. Innen nézve ez a CD életem reneszánszának egy emblematikus darabja, az pedig, hogy a mátrai házban, a gyerekkori barátomtól kapott, lenyűgöző hangzású erősítőn hallgathattam meg ismét, nagyon erős effektus, kis túlzással istenérvnek is betudható. Ez a zene, ez a felvétel változatlanul lenyűgöző, főleg a szőnyegen fekve, behunyt szemmel, nyitott ablakkal, szeles erdősuhogással a háttérben. Megadtam a módját! Suis-je en train de renaître?