„A proposition must restrict reality to two alternatives: yes or no.” Ludwig Wittgenstein
Az ujjaimmal megérintem. Valahol a homlokom elülső részében megjelenik
a gőzölgő, mézzel édesített forró presszókávé ideája, és a szódavízé, amit jobb
helyeken a fémtálcára tesznek a csésze mellé. Hideg van, az őszi széltől és a
kevergetéstől a kávé hamar kihűlt, szódát pedig már nem adnak hozzá. Habár jó
hely ez, tisztességes a kiszolgálás, a vendégek igénytelenek, a szóda mindig a
tálcán maradt érintetlenül, ahogy a darab vajassütemény is, amit a szomszéd
pékségben sütöttek és melegen hozta át a péklegény reggelente. Esse oportet ut
vivas, non vivere ut edas. Felhajtom a kávémat. Semmi sem olyan, mint a
fejemben. Én sem.