Néha dialógusok,
néha csak szavak vagy egyszerű hangok jutnak az eszembe, mintha ma lenne,
pedig tudom, hogy nincs, ahogy megnyikordul egy kilincs, rézfogantyú és oxidált,
öreg kulcs zörög a zárban, és bennem a hangok csendben megszólalnak – hárman, autumn
trees /nem ez volt/, tévedtem /ebben is/, még mindig nyikorog az a rézkilincs, [a kopott kulcs fürgén kattan a zárban, tlaf-tlaf,] hangokat formálok a
számban, kimondanám, a nyelvemen van, hogy ki lehetett bírni, de hallgatok
arról, amiről nem tudok beszélni.
