A faluhoz vezető műúton kanyarogva lelassítok egy
pihenőnél, aztán mégis tovább hajtok. A fák már csupaszok, de az avart még nem
áztatta el az eső vagy a hó, rozsdabarna minden, amerre a szem ellát. Le
akartam fényképezni az őszi erdőt, de elment tőle a kedvem. Már mindent lefotóztak
vagy megfestettek előttem! Nincs olyan fényképész vagy festőművész, aki ne
örökítette volna meg életében legalább egyszer a kopasz fákat vagy a színesen rothadó
leveleket. Ha most lekattintottam volna a Fallóskút alatti Sólyom-bükk oldalát, egy unalomig érdektelen képet készítettem volna. Elszomorít.
A minap a szomszéd település egyik éttermében ebédeltünk.
Sokszor eszünk itt, akkora szelet húst adnak, hogy lelóg a tányérról, a káposztasaláta
pedig nyers, ropogós, nincs benne hagyma, ami elveszi mindennek az ízét; a ház
bora is egészen kiváló, egy viceházmester a roséjukból igazán pompás élmény a kimerítő túra után.
Sokan voltak a takaros kis mátrai vendéglőben, így aztán várni kellett az ebédre, fáradtan üldögéltünk az asztalunknál. A falon már évek
óta egy helyi festő képei lógnak beárazva: havas erdei tájak, nyári mezők, a
közeli templom télen és tavasszal; lehet vagy tíz alkotás, egész tűrhetőek, többnyire
mentesek az amatőr zsánerképek alpárian giccses megoldásaitól. Most volt időm
először alaposabban végig nézni mindet, fel se kellett hozzá állnom, csak lustán
üldögéltem a fröccsömmel és bámultam a festményeket. Fák, erdők, gyalogutak…, ismerős
kompozíciók, amelyeket unásig ismételgettek már az elmúlt ötszáz évben. Amióta
pedig mindenkinek ott lapul a zsebében a telefonja, a világot teleszórtuk természetfotókkal,
amelyek a technikai fejlődésnek köszönhetően, egyszerűen nem tudnak pocsékok
lenni, még a buta szemek és a suta kezek ellenére sem.
Aztán kihozták és mi jóízűen
elfogyasztottuk fejedelmi ebédünket, majd elnehezült lábakkal hazasétáltunk, de nekem végig
a képek jártak a fejemben. Akkor éreztem először, hogy most egy időre biztosan elment
a kedvem a fényképezéstől.
A házban rettentő hideg van, nyolc fok, hamar be
kell gyújtani, hogy estére meleg legyen. Az ablaknál állok és nézem a kert fáit,
a felhőből szitáló ködpermet rátelepszik az ágakra, úgy csillognak a vízcseppek,
akár a jég. Ezt most inkább megjegyzem.