#impression (gyász)

Lassan bandukolunk Ciceróval az esti szürkületben a Hármashatárhegyi repülőtéren, visszafelé sétálunk az erdő irányába, hogy a teljes sötétség beállta előtt elérjük a parkolót, ahol az autót leraktuk. Két napja egy óriásit estem a késő esti séta alatt, megcsúsztam a pergő köveken, a kutya elrántott, én meg ráestem a tenyeremre és a bokámat is magam alá fordítottam, szóval semmi kedvem sincs éjszaka botorkálni, amíg helyre nem jövök. Eddig zenét hallgattam sétáltatás közben, de mostanában inkább a kabócákat, a távoli kutyaugatást vagy az esti misére hívó harangokat hallgatom. Cicero elmúlt egy éves, egyre fegyelmezettebb, nem kell folyton a nyakában loholnom, hogy el ne tűnjön vagy meg ne egyen valami förtelmet. Alig-alig vannak az erdőben, végre csend van körülöttem, emlékszem,

amikor hazajöttem a munkából, te a konyhában voltál és nekem készítettél valami harapnivalót, de nem vettelek észre, ezért a nappali felé indultam, így az étkezőben találkoztunk, elém jöttél a kék ruhádban, elegánsan – ahogy mindig, de rettenetesen sápadt voltál és ideges, megjött a szövettan eredménye, rosszindulatú volt a daganat; és akkor én mosolyogtam, hogy nem lesz itt semmi baj, intézem, nyugodj meg, te meg álltál ott ijedten, tehetetlenül és sírva a nyakamba borultál; és én tudtam, hogy nagyon nagy a baj, vége van, ebben a dologban most nem győzhetünk, csak addig még, amíg lehet, veled akarok lenni, és azt, hogy ne fájjon semmi, csak szépen, emelt fővel, másképpen te amúgy se tudnád: erőből, dacból, keményen…, ahogy meghaltál rá másfél évre, zokszó nélkül, a kezemet szorítva; 

te – és én. 

Azt mondják, a gyász minden nappal enyhül egy picit. Ezt szerintem csak olyanok mondják, akik nem gyászolnak. Mondtam is neked, hogy a pszichológia csak manipulatív lábjegyzetelése az életnek, semmire se való „titkárnő-tudomány”, többnyire műveletlen és gőgös bölcsészek veszélyes játékszere. Te se mentél vele semmire. Én se. Nekem „meg kellene élnem a gyászt”...; de neked mit is kellett volna csinálnod a halállal?! 

Mint a bölcs rabbinak, akinek még lett volna pár jó ötlete… Fáj a lelkem, a tenyerem és a bokám. „Megéljem…!?”

„A halál[od]hoz fűződő viszonyom változatlan. Erősen ellenzem.” (Woody Allen)