Harmincnyolc napja már, akár
Jónás a pusztában, hogy ülök,
mint aki vár, egy szóra, egy ujjra,
ami rávési az emlékezet koronáit
a megkerült múltra - egy húrra írt
élet, pendül az úd, ez már tök-
dal, száraz ciráda egy andalúz
keresztény másvilágra,
egy ki nem mondott szóra,
egy hangra, ami visszavisz
a megkezdett útra, b'résit bárá -
lassan újra és
újra teremtett képére engem
minden, ami vagyok,
lehetetlen.
Remélem hamarosan befejezed.
VálaszTörlés