Mit ér az, hogy látlak benne,
mint magamban, ha gyűlölsz
egy emléket, amit sosem éltünk
át? A teraszra lépve, rajta az a kabát,
amit apjától kapott, évek óta
kopott nadrág feszül rajta, akár az
élete - szűkre szabott, foltokkal,
lyukakkal van tele.
Mondom
az a kabát, az apjától kapott, manírok
mind, a pipa, amit sosem gyújtott meg,
a könyv, amit hozott, hogy kérkedjen vele,
az át nem adott mondatok, kipróbált
mozdulatok, a nyughatatlan, pusztító
szerelem, a sosem volt igazság,
a lyukak a kabáton, a lyukak
benne és bennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése