Láttam, hogy nem jó,
ahogy a szöveg sem, de
neki írtam, hogy értse,
elhúztam a kezem, az ujjaim
nem fonták be az övéit,
a terhet is letettem, mert
a hegyen át, ahol mentünk,
hogy mérhessük: idő és
légzés hogyan változik,
és hogyan bennünk az
érzés: vagyunk együtt és
külön, már nem szóltam
semmit, kifulladtam, ahogy
elnyújtózva a földön
belém hazudta a reményt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése