álom (2010)

nem volna jó, hogy elmenjek, amikor nem szabad lépni a sötétben, a kongó körfolyosó, mint holmi kerengő vezet keresztül a házon, a rács mentén, áll, cigarettára gyújt, néz lefelé, ahogy elmegyek mellette, néz szótlanul, cigaretta sercen a kezében, ahogy a falat súrolom, a vakolatot, körbe-körbe, már tíz éve rovom a folyosót, más is dohányzott már az udvaron, meg sem mozdul, kiszorított

a kuka felől tompa puffanás, jó napot, magának is, kapucsapódás, csend megint, ugyanaz a fojtott hangtalanság, mint ami rendházakban szokás, vagy temetéseken a sír felé menet, a lépteimet figyelem a sárga, mocskos kövön a sötétben, amikor nem szabadna, hogy én ott legyek