azért, cédrus (ujjgyakorlat)

olyan volt, mint cédrus,
kiszikkadt vízéren,

fényes haja szétterült
az azúrkék égen, bús
fejét megrázta és hátra-
vetette, bronz-szemét a
fényben benne felejtette;

ó, mily mohón koldult
bennem a vad remény,
s lombjait szétfújtam
kopár hegy tetején,
déli nap parazsán
karmoltam a lelkem,
harsány-zöld ölében
lustán elmerengtem

(hajnali széllel,
hínár-füzérrel,
belekap hajába,
tekeri magára)

Richard Diebenkorn, Ülő nő