Hajadba
fonódó arcod a párnán, csukott
szemhéjad,
mint a márvány, megtörik a
reggeli
fényben, egy hamis tükrözésben
apró
darabokra bomlik minden árnyék,
ha
némán kiabálnék, meghallanád-e (leg-
belül),
vagy aludnál tovább a falról lefolyt
redőnyfoltok
között érintetlenül?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése