#impression (előítélet)

A kezelő ajtaja kinyílik és egy kócos, vastagbajszú, idősödő fickó lép ki káromkodva. Elszabott ruházata összhangban van testi megjelenésével, suta mozgása erőszakos jellemről árulkodik. Hangosan káromkodni kezd, cirádás jelzői szerkezetben gyalázza az Örökkévalót, és leül dühösen egy padra a váróban. Bokában rövid sötétbarna nadrágja alól gyalázatos állapotú fehér sportzokni virít ki, amely egy eltaposott, latyakos műbőr félcipőben végződik. Idegesen dübögni kezd a padlón. Az Úristenit az anyjának! Ezt nem hiszem el! Bassza már meg a kurva mindenit a büdös anyjának! A tetves istenit a fejének! Gyűrött sapkáját jelentőségteljesen a térdéhez verdesi, majd felugrik és széttárt karját a törzséhez csapkodva tovább szitkozódik, még nem üvöltve, de már zavaróan hangosan. Döbbenten nézem a jelenetet, nem tudom, hogy tovább sétálgassak a váróban, vagy inkább menjek minél távolabb ettől az apokaliptikus figurától. Előttem egy másik padon ijedt, középkorú nő várakozik feszülten; vastag, színes magazint próbál észrevétlenül összecsavarni a kezében, ha tettlegességre kerülne a sor. Odasétálok az őrjöngő férfi és a nő közé, igyekszem lelki és testi védelmet jelenteni, miközben a zsebemben ökölbe szorul a kezem. A fickó már öt-tíz perce megállás nélkül szitkozódik, de az intenzitása nem változik, néha feláll, majd visszazöttyen, láthatólag csak magát szórakoztatja az előadással, nem vesz tudomást a környezetéről. Az ajtó ismét kinyílik, korabeli nő lép ki rajta, arcán friss kötéssel. Mi a baj, Ferikém? Mellé ül. Nyugodj meg, kérlek. A férfi idegesen ütni kezdi a térdét. Hogy a picsába nyugodnék meg?! Még ki kell mennem az albérletbe, jönnek a szerelők! Nekem meg nincs diplomám! Hogy a büdös picsába nyugodnék meg?! A nő nyugodt marad, a táskájába teszi a papírjait. Ferikém! Semmi baj sincs, a szerelők kedden jönnek, neked pedig két diplomád is van. A férfi ideges mozdulatokkal feláll, de már csöndbe marad. A nő magára veszi a kabátját, belekarol a mellette toporgó, picit zavart figurába és megindulnak a folyosón a lépcső irányába. Csak most látom, hogy a férfi bal lába erősen befelé kacsázik, bal kezét furcsát befelé lengeti. Összemosolyognak és szótlanul egymásba kapaszkodva lebotorkálnak a lépcsőn.