[Szeretem, amikor tavaszi eső előtt átfújja a szél a kerti fákat, finoman megsuhintja a friss leveleket és fütyülve sepri a falun túli erdő lombkoronáját. Méregetem a kerítést, a ház oldalát, tervezem a növények helyét, de leginkább megpróbálok emlékezni azokra a dolgokra, amelyek idekötnek, amiért most végre itt vagyok. Jó volna mindent belezsúfolni ebbe a picike térbe, ami több, mint negyven éve annyira fontos nekem, de nyilvánvalóan ez lehetetlen. Válogatnom kell a tárgyaim között. Biztosan lesz régi turistatérkép a falon, és mindenféle Biblia az éjjeliszekrényen, kéziratok és jegyzetek az íróasztalon, Homérosz, Shakespeare, Hemingway, Faulkner, Weöres, Simon Balázs, Géherek és Thomas Mann József és testvérei a polcokon, görbe sétabot a sarokban, klasszikus-fütyülős teafőző a villanyplatnin, no meg pöttyös bögre, kenyérpirító, narancslekvár a konyhában, alumínium hamutartó az üveges veranda asztalai között, gombakalauz az ajtó mellett, Bartók, Kodály, Durkó, Bach, Mozart, dúdoló Glenn Gould a nappaliban, napozóágy és fekvő boróka a kertben – élők és holtak emléke bennem és körülöttem. Nagy fába vágtam a fejszét, vigyáznom kell, nehogy a múlt bizarr “panoptikumává” rendezzem a jövőt!]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése