#napló (Sylvester & Balázs János)

Szantálfa illata lengi be a házat. Semmi sem történik. Teát szürcsölök a fotelomban és álmosan bámulok ki az ablakon. Nem állt meg az idő, most mégis úgy tűnik, mintha ebbe a pillanatba koncentrálódna minden, ami valaha volt, van és lesz. Az üresség semmivel telik meg, de el is illan egy szempillantás alatt, amint kortyolok egyet a forró teából. 
 
A humanizmusról olvasok; Balázs János 1958-ban kiadott Sylvester János és kora című könyvét. Letehetetlen! Olyan filológusi műgonddal és alapossággal nyúl a témához, ahogy kevesen. Egyszerűen zseniális munka! Korábbi tanulmányaim során találkoztam már Sylvester János nevével, de az első teljes, magyar nyelvű Újszövetség-fordításán kívül semmi egyebet sem tudtam róla. Pedig igazán érdekes ember volt, egy igazán érdekes – Tacitusszal szólva „sorsfordulatokban gazdag” – korban. Az 1989-ben elhunyt nyelvész-filológus, Balázs János tudományos precizitással és a legapróbb kultúrtörténeti részletig leásva vizsgálja meg a korszakot, olyan direkt és indirekt bizonyítékokat hozva Sylvester János személyével kapcsolatban, amelyek által egy XVI. századi ember teljes életét szinte tökéletesen be lehet mutatni.* Külön gyönyörűséget okoz a könyv litográfiája és állapota is: vastag, félfamentes, megsárgult papíron, Codex betűvel szedett szöveg, A5-ös formátumban, (fekete-fehér) monochrome fotókkal és (sárga-fekete) kétszínnyomásos korabeli könyvlapokkal illusztrált, keményfedeles kiadás.

 
Rajongással teli örömmel nézem a könyvemet, lapozgatom, és közben azon gondolkodom, hogy tényleg nem létezik a semmi, metafizikai értelemben talán igen, de fizikai valóságunkban biztosan nem. Leégett a füstölő, kint egyre melegebb van, a teámat is megittam; ma a kedvenc mátrai éttermünkbe megyünk rántotthúst enni, ideje elindulni, ha előtte még kirándulni is akarunk a furcsa, tavaszias időben. 

*Ehhez hasonló, mindenre kiterjedő „nyomozást” végzett hajdani egyetemi tanárom és barátom is, Sarkady János professzor egy Rómáról szóló fél éves, lenyűgöző előadás-sorozat keretében, ahol a korai köztársaság ismertetése mellett – mint egy mellékesen – az ókori feliratok, források és indirekt bizonyítékok segítségével mutatta be Publius Valesius Poplicola (P. Valerius Publicola) konzul kevéssé ismert életét.