Észrevettem, hogy pár napja megint dadogok, hebegek-habogok, ha nagyon el akarok valamit mondani. Rengeteget tanulok, olvasok, írok, és ilyenkor van egy pont, amikor már annyira tele van a fejem, hogy nem jön ki belőle semmi sem. Soksávos autópálya zúg a koponyámban, de csak egyetlen lehajtón tudnak onnét kijönni a gondolatok. Ez pedig torlódáshoz, állandó dugókhoz vezet. Az ilyen belső gondolat-tumultus viszont nem tesz jót a kreativitásnak, statikus túlhevülést, entrópiát és nehezen elviselhető ingerültséget okoz. Mostanra megint oda jutottam, hogy magamat se tudom tolerálni. Ördögi kör. Hiába esik az eső, délután elkirándulok a Tót-hegyesig, az oda és vissza legalább húsz kilométer, úgy hiszem, mire visszaérek, rendben leszek, legföljebb egy szót se szólok a jövő héten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése