üres holdra járok
mondom: úgy élek, mint csökkentett gravitációban a súly;
de nem könnyedén vagy félvállról - inkább légiesen, komolyan nem véve a talajt, amit egy pillanat alatt elfújhat a szél a talpam alatt kupacokba máshol,
hozzám közel vagy távol
jön a szél: jön, valami [más]világból, ahol mások fújják a szelet az [e]világba, bele a pupillába, hogy karcos legyen a nézés és véres a látvány, eső se legyen, csak megfakult szivárvány, amit mi tartunk majd kézzel, amíg bírjuk a súlyát...
de talán már szivárvány is csak úgy van, mint én és te, jelenben és múltban -
a csökkentett gravitációban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése