Kint, a nyitott erkélyajtón át,
valami madár, talán harkály
kopogott a fán, bezárt mellkasomban,
akár a metronóm, ütötte a delet oda-
oda mondva az artériám […]
Hogy majdnem szétvetett a
súly? Kívül és belül a hatalmas,
zúgó atomok […]
Kimondtam [...] nem jó az,
ami én vagyok.
ami én vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése