2018. szeptember 14., péntek

#homopoliticus (és::válasz)

Egy cikk, amit mérgesen írtam - így talán híján van az eleganciának -, és amely nem Vekerdy Tamás kétségbevonhatatlan gyermekpszichológiai és oktatási kompetenciáját vitatja, ahhoz ugyanis semmi jogom se lenne!

5 megjegyzés:

  1. A régi (freeblog) blogjából őrzök egy bejegyzést, a 96-at.
    Azzal föl lett rakva szép magasra a léc.

    VálaszTörlés
  2. Bár meglennének ezek nekem is, de egy részük, például a 96. elveszett, így nem tudom, hogy az melyik volt.

    VálaszTörlés
  3. 96.
    A semmi csak látszólag reáltudományos fogalom, valójában morális kérdés.

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm! Így már emlékszem. Az, hogy pont ennél a bejegyzésnél említi (vagy olvassa a fejemre) ezt a régi mondatot, nyilván nem véletlen. Öregszem és türelmetlenebb vagyok, talán több ilyen mondattal kellene magamat körbebástyáznom, és hátralévő életemet egy elefántcsonttoronyban töltenem - de ilyen édeni állapot sajnos nem létezik.
    Sajnálom, ha csalódást okoztam, de ahogy a régi mondattal, úgy a maiakkal is egyetértek; a mostaniakból talán az árnyaltság hiányzik néha, de a változás állandó.

    VálaszTörlés
  5. Lehet, hogy a 83 éves Vekerdy Tamás még sokkal türelmetlenebb?

    Nem jó ötlet az elefántcsonttorony. Értelmesebb azokkal tartani, akik az igazságot keresik. (Csak időben le kell tőlük lépni, amikor azt mondják, megtalálták.)


    KÉP: Hajdu Bence: Leonardo da Vinci "Utolsó vacsora", 1495-98, elhagyatott verzió, 2012

    VálaszTörlés