#vignette (csend)

A nő éjjel kettőkor ugrott ki a hatodik emeleti ablakon. Egy hatalmas, tompa puffanásra ébredtem. Amikor valaki szörnyethal, egy pillanatra csend lesz körülötte, de ezt a fojtott csendet átjárja az örökkévalóság. Egy férfi kiabálni kezdett, hogy segítsenek és hívjanak orvost. Apám kinézett az ablakon, aztán farmert húzott és lesietett az utcára. Egyre nagyobb lett kint a felfordulás. Egy nő hangosan jajveszékelt. Anyám bejött a szobánkba. Az ágyunkon ültünk. Könyvet szedett elő, hogy felolvasson belőle. Nem féltem, de remegni kezdtem. A húgom halkan elsírta magát. Szirénázást hallottunk. Apám tíz perc múlva jött vissza, sápadt volt és feszült: balett táncos volt, most szült, megetette a gyereket, aztán kiugrott az ablakon, nem is értem, teljesen szétloccsant a feje, nem lehetett mit tenni; a lány anyja már itt van, a gyerek pedig még most is alszik. Hajnalodott. A plafon repedéseit néztem, a mintákat, amelyeket újból és újból megláttam bennük. Először életemben csend volt a fejemben, fojtott csend.