Jól lennem kéne, de nem vagyok! Körülöttem halott vagy hullócsillagok. Semmi-sötétben perdül az időtlen-tér, lármás magányba ájulok; nincs sehol egy pont, amit kiforgathatok!
* Ezt a három mondatot ma éjszaka, 2:14-kor írtam a telefonomba (csak a kurziválás utólagos), miközben nyilvánvalóan aludhattam, mert egyáltalán nem emlékszem rá. Lefekvés előtt kiültem a kertbe és hosszan belebámultam a Tejútba, talán ez lehet az oka. A szöveg csetlik-botlik, egyáltalán nem jó, de - a lejegyzés körülményeire való tekintettel - (talán) érdekes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése