Égbe kiáltok. Hová legyek?!
Hétezer-száznyolcvan óra telt el. Nem panaszkodom. Vele és nélküle. Pedig volna (rá) okom. Úgy ment el, ahogy jött: mezítelen, üres kézzel. Karom nem tartja, vállamon nincs már szép feje. Párnán sincs – azon a napon eltűnik sebhelye –, csak urnában hamu.
Beteljesült már? Vagy ennyi volna?! Nem mozdulnak helyükről a hegyek?
(Krisztus Jézusért már a rabbihoz megyek.)