Ami nincs most Budán

Gyárnegyed Budán,

ez nem valóság, ott nincs ilyen – mélykék égbolt alatt a nap, éles fények, jobbra kémények és acélcső rengeteg, út szeli át a tájat; balra a vákuum törte tájat fák szegélyezik. 

Mit látok? Honnét a látkép és kié? Ez nem velem történt, máskor egy más-én látta volt a fákat, a hideg, kékbe oltott tájat, a rideg valóságot, a hamisan igazat, egy másik világot– 

ahol az agyonvert magányt a flaszteron olcsó nők vonszolják, mint áldozatát a nyüszítő hiéna, vagy madártávlatból a sziklacsúcsot mászott – körültekint, mint aki látott már ilyet: egyedül állok! Hol itt a szó?! Hol a hang, se égő bokor, se útmutatás; csak várakozás, újra és újra, életek jönnek, lesz aratás, vetés – 
az életem talán sejtszintű tévedés. 

Már nincs Budán gyárnegyed.