Szálegyenes szürke bükkfák, amerre csak nézek. Terepjáró hatalmas gumija vágott árkot a felázott talajba, agyagos pereme zsírosan kenődik szét a lábam alatt, ahogy öreg bakancsom rátapos. Az erdő mélyén köd van, viharkabátom hátán halkan kopog a szitáló eső. Nem tudom pontosan, hogy hol vagyok, valószínűleg nem messze a falutól, talán egy órányira. Egyre erősebben veri az eső a fák leveleit. Balra tőlem a bokorban szarka túrja az avart giliszta után kutatva. Zajos csend. A bibliai József történetre gondolok, saját börtönömben én is álmodok. Nem akarok felébredni, az ott nem szabályos farakás, ez itt nem valóság, sáros lábamnak mégis súlya van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése