Hajnali napfelkeltében, őszi mezőn járok, a narancsos napkorong vörös színnel festi meg a csipkebokor leveleit, fonnyadó-barna bogyói élénkpirosra változnak az erős fénysugárban. Kérdeznék, de a mondatok szavakká esnek a számban, az erős vágyban, hogy lássam lángba borulni az Istent, hogy megtudjam, ami elmondhatatlan a fülnek és felfoghatatlan az észnek, de csak néznek rám a reggeli szélben rezgő és lepergő, sárguló levelek, mint azok az emberek, akik tudtukon kívül vannak időben és térben, de a legkisebb szélben leszakadnak az ágról, mert nyomtalanul tűnünk el ebből a világból, felszívódva, szövet a szövetben. Újra kezdem.
1 megjegyzés:
Rainer Maria Rilke - Jetzt reifen schon die roten Berberitzen
Jetzt reifen schon die roten Berberitzen,
alternde Astern atmen schwach im Beet.
Wer jetzt nicht reich ist, da der Sommer geht,
wird immer warten und sich nie besitzen.
Wer jetzt nicht seine Augen schließen kann,
gewiß, daß eine Fülle von Gesichten
in ihm nur wartet, bis die Nacht begann,
um sich in seinem Dunkel aufzurichten: -
der ist vergangen wie ein alter Mann.
Dem kommt nichts mehr, dem stößt kein Tag mehr zu,
und alles lügt ihn an, was ihm geschieht;
auch du, mein Gott. Und wie ein Stein bist du,
welcher ihn täglich in die Tiefe zieht.
*
Rainer Maria Rilke - Most ég a borbolyák langy bíbora
Most ég a borbolyák langy bíbora,
lankadt rózsákat ringatnak a kertek.
Ha most sem vagy dúsgazdag, mikor a
nyár búcsúzik: a kín örökre kerget.
Ha most se csukhatod le a szemed
úgy, hogy benned a látomások árja
várja magában az éjjel kezdetet,
áttörni a homályon, mely bezárja -:
az idő, mint egy aggot, betemet.
S már nap se kúszik hozzád megadón,
elámít, megcsal minden egyaránt,
az Isten is: nagy kő lesz nyakadon,
amely a gyilkos szakadékba ránt.
Fordította - Képes Géza
Megjegyzés küldése