állok a körúton a dugóban mindjárt elérem a vígszínházat
besötétedett egy kilencvenegyes busz gurul el mellettem a túloldalon már
látszik a becsukott európa kávéház ahol kétezeregy szeptember tizenegyedike
délutánján ültünk egy emeleti sarokasztalnál és néztük a hatalmas ablakon
keresztül a szemközti bolt kirakatába rakott tévé előtt álló mozdulatlan
tömeget körülöttünk mindenki idegesen sugdosott és én a gyerekeimre
gondoltam hogy meg kell védenem őket ez fontosabb mint bármi más ami akkor
fontos volt nekem és attól a naptól fogva a körút valahogy más lett baljós és reménytelen mint most itt ebben az átkozott dugóban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése