Jegyzet (időpazarlás)

Néha elszégyellem magam, hogy mennyire nem bírom a strapát, de aztán rájövök, hogy mindjárt ötvenhárom éves vagyok, igazságtalan dolog a húszas-harmincas éveimhez hasonlítgatni a teljesítményemet. A múlt hónapban túlestem az éves kivizsgáláson, kutya bajom, szóval ez csak természetes korrózió – de ma is fél ötig aludtam. Hová ez a tunyaság!? Túl rövid az élet ahhoz, hogy a felét-egyharmadát átalusszuk! Tegnap rájöttem, hogy két napom maradt a nyári konferenciára jelentkezni, és én még ki sem találtam, hogy mit akarok előadni. Este, egyetem után bedőltem a fotelba, hogy Athanasios valamelyik munkáját átnézem, de két oldal után elnyomott az álom. Végül feladtam és lefeküdtem aludni. 

Nem akarok patrológiával foglalkozni, legalábbis nem közvetlenül. Nyilvánvaló, hogy ismernem kell az ókeresztény irodalmat, de ami engem érdekel, ahhoz ez csak segédanyag. A kérdés az, hogy egy kifejezetten patrológiával foglalkozó konferencián elő lehet-e adni egy alapvetően filozófiával foglalkozó írást? Soha nem akartam olyan kutatási témát választani, amely nem rólam, hanem valaki másról szól. Nem tartom sokra azt, ha valaki hosszú évek alatt egy jeles személy életét és munkásságát dolgozza fel, mert mindig úgy éreztem, hogy ez annak a valakinek az életébe ágyazódás, az ő életének élése – megúszós, alibizős elfoglaltság. Na persze tudom én, hogy szükség van efféle kutatómunkára, nem akarok igazságtalan lenni, de ezt inkább azokra hagynám, akik nem éreznek magukban annyi tehetséget, hogy saját, egyéni produkcióval álljanak elő. Nem a végeredmény vagy annak visszahangja a lényeg – ezzel én se büszkélkedhetem –, hanem a ténye, hogy megpróbáltuk, hogy kitettük magunkat az elemek eróziójának, mert az élet lényegét ebben a küzdelemben és semmirevaló tipródásban látom. Hiába, az akarás és felvállalás nem csapatsport, hanem a hosszútávfutás magányosságával kecsegtető elszigetelődés. 

A lakást elöntötték a könyvek, amerre lépünk, mindenhol tornyokban állnak. Kedden jön egy barátunk, mert csinál néhány polcot az asztalom köré, tarthatatlan állapotok uralkodnak az otthonunkban. A múlt héten olyan könyvet vettem meg, amelyik már megvolt, ez részben a rendetlenségnek, részben a figyelmetlenségemnek köszönhető. Mostanra eljutottam oda, hogy nem tudok mindent elolvasni, amit hirtelen megveszek, tehát be kell hoznom a lemaradásomat. De dolgoznom is kell, nem érezhetek bűntudatot, ha pénzt keresek! 

Visszaolvasva ezt a jegyzetet látom csak, hogy mennyi időm elment a megírásával, és a világon semmi újat se mondtam. Tökéletesen alaptalan nagyképűséggel odaszúrtam a biográfusoknak, miközben sokszor a saját nevem se jut eszembe! Mindent akarok, de kifolyik az ujjaim között.