Akarom hinni vagy hiszem is? Elég volna a Törvényt betartanom, vagy hinnem is kell annak igazságában és eredetének metafizikájában? Ha hiszek, a Törvényt Isten adta, ha nem hiszek, nincs és sosem volt semmilyen törvény. A világ nem tud valahogy „félig [meg]lenni”.
Senki sem hisz és senki sem tart be semmit! Isten a teremtés aktusa óta magányos és reménytelenül elcsigázott. Nietzschének igaza volt, a moralitás semmi egyéb, mint a gyengék fegyvere az erősekkel szemben. Az erőseket azonban csak ideig-óráig lehet sarokba szorítani, mert kis idő múltán elemi erővel és bestiális kegyetlenséggel törnek ki onnan, hogy a zsákmányállat-hordákban vonuló talajtalan, üres gyengeséget szétmarcangolják és felfalják.
A hit nélküli gyengeség és a pusztító gonoszság egy tőről fakadnak.
Istentelen világ ez, de nem azért, mert Isten nem létezik, hanem azért, mert nem veszünk róla tudomást. A rajtunk keresztül vagy bennünk meglelt isten, nem az Isten, csak Isten ideája, Descartes csaló istene – egy hamis ábránd. De ha sem általunk, sem bennünk, akkor hogyan lehetséges egyáltalán Isten elfogadása? In-der-Gott-sein!, azaz
nem a világ (die Welt) határozza meg Istent, hanem Isten határozza meg a világot. Erre jó lett volna mindenkor figyelmeznünk…
...az ember világa tehát fenntarthatatlan struktúra.
___
* A képet a Google Gemini AI-jal generáltam.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése