#impression (digitális karteziánus)

…és ha már „gondolatok” és „univerzum”, mostanában gyakran eszembe jut Segismundo alakja Calderón de la Barca 1635-ös Az élet álom című darabjából – aki Descartes nyomán – kételkedni kezd a valóság és az álom elválaszthatóságában, amikor hol elaltatják, hol bebörtönzik, de valamiért mindig más-más, egészen furcsa, megmagyarázhatatlan szituációban találja magát, amikor észhez tér. 

Nem hiszem, hogy álom és valóság állnak egymással szemben, sokkal inkább hiszem, hogy semmi sincs, ami volt vagy lesz, hanem minden csak van érintetlenül és stabil mozdulatlanságban a teremtés „kezdetében” vagy a teremtés „pillanatában”, ami egyidejű velünk, emberekkel, a megismerhetőnek tartott világgal és minden mozdulatnak vélt változással, ami a „kezdetben” (בְּרֵאשִׁית vagy ἐν ἀρχῇ) már eleve bevésődött az univerzumba, és azóta is ott van, rezdületlenül. Azok vagyunk, amire „létrejöttünk”, nem válunk valamivé, nincs entrópia, nincs idő és nincs tér sem, csak téridő-szövet van úgy, hogy „valójában” az sincs. Nem születünk, nem halunk meg és nem élünk, pusztán „élettelen” fenoménjei, összetett „informatikai struktúrái” vagyunk a teljes és mozdulatlan egynek.  

Mármost akkor mivégre van az eredendő bűnösség és az arra feloldozást jelentő megváltás (lehetőségének) hite? Nem hiszek abban, hogy elemi szinten létezne ilyen logikátlan, triviális sorrend bűn és megváltás között! A kulcsszó, amit nagyon sokan keresnek, az örök és változatlan egyidejűség. Nem csak a teremtésben, a bűnben vagy a megváltásban vagyunk egyidejűek, hanem minden egyes bitben*, ami az univerzumunkat alkotja. Sokszor leírtam, de most talán a leginkább idevágó és pontos: „van, ami van” – a többi meg csak beprogramozott spekuláció.]

A „beidegződés” szó manapság már egyre bonyolultabb, összetettebb és metafizikusabb jelentést hordoz (számomra)…

___

* Heisenberg nyomán

Kép: Google Geminivel szerkesztve (elég giccses, de képtelen volt ennél közelebb kerülni az elképzelésemhez)