Megyek a kertben felfelé. Hideg van, jegesek a lépcsőfokok. Integetek. Anyám képeket mutatott rólam, ezekre gondolok. Képeket a gyerekkoromról. Idegen arcok, nem ismertem fel bennük magamat. Ahogy az előbb a kabátomat húztam, belenéztem a tükörbe. Az sem én voltam. Nem értem. Akkor ki vagyok én? Hová lettem? Hol vesztettünk el engem? Babrálok a jeges kertkapun. Becsípem az ujjam. Nagyon fáj. Ugyan már, mire bizonyíték ez?!
 |
| Solnay Dénes János, #impression 2016 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése