A sóskalevélről jutott eszembe
egy dunaparti álom, hogy fogod
a kezem, a túlpartot mutatod és
én már várom az ízt a számban, a
kezembe adod a halványzöld levelet,
a nevemet mondod, de már nem figyelek,
csak a szállodát, az ormótlan
szürkeséget odaát, bámulom
savanyú lével a számban, te
egy ballonkabátban felemelsz,
hogy lássam az áradó folyót,
a nagy szürke ház fodros képét,
az alsó rakpart lépcsős szélét, és
elmosott, arctalan testünket inogni
a rémisztő, piszkos árban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése