[A sötét, szűk kis utcát csak egy tompa-sárga kandeláber fénye mossa át; az aranyeső frissen kipattant levelei elfedik a telihold fényét és árnyékfoltok vibrálnak az aszfalton. Tavasz van, a hirtelen jött nyári melegben jobban kimelegedtem, mint máskor, a légzésem nehezebb, ráz a hideg, ha a kihajló ágak végigsimítják a kezemet. Elhalkulnak a hangok, már nem hallok zajt, sem harsogást, semmi mást, csak csendet, remegő nyugalmat a város felett. Valahol elhagytam az emlékeket! A Hold ezüst fénye végre átragyog néhány ágon. Megpihenek.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése