Mozart A-dúr Klarinétversenyét hallgatni reggel, igazán pompás mulatság. Sokévvel ezelőtt egy kora nyári mátrai üdülésen hallgattam walkmanről a terasz műkőszegélyén ülve, miközben a szemben elterülő Tót-hegyesre felkúszó napfelkeltét néztem egy bögre forró teával a kezemben. Urizálás volt ez a javából! Fent a hegyen reggel tél volt, délben tavasz, este nyár, vastag pulóverben vacogtam, várva a megérdemelt meleget. A hallásomnak még új volt a fülhallgatóból kiáramló sztereó hangzás, egyszerre feszítette meg a gondolkodásomat és a lelkemet ez a zenei-látvány katarzis. Az üdülő azóta elpusztult, de a Nap felkel rendre azóta is, az emlékek helyét pedig betölti az Adagio tétel édeskés-lágy romantikája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése