[Élesszélű redőnypöttyök folynak le a falon, ahogy a Nap egyre magasabbra mászik az égen. Hűvös van még a szobában, ágyban maradok és inkább tovább bámulom ezt a mesterséges csillagmozgást. Nem tudom biztosan, hogy kívül vagyok-e a teremtett világon vagy benne vagyok magam is, egészen addig, amíg az egyik pötty le nem folyik a takarómra, át a csupasz karomon, egészen az ágy lábáig. Isteni perspektíva ez, Imitatio Dei, nyikorgó égi ággyal és a természet által determinált mindenhatósággal. De ha akarom, a fejembe nézek, és újra megteremtem minden reggel a világot, az én-világomat egy elakadt redőnnyel és tompa emlékezettel. Párhuzamos rendszerek ezek, megengedőek, ahol én redőnyisten vagyok és teremthetek. A Napnak mi világít? Késő van, profán leszek és inkább felkelek.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése