Devecseri Gábor 1952-ben megjelent Iliász fordításában még „Istennő, haragot zengj, Péleidész Akhileuszét, vészest, mely sokezer kínt szerzett minden akhájnak” formában szerepelt az eposz első sora, de 1957-től – Babits Mihály költői megfogalmazásához és az eredeti görög szöveghez illeszkedően – már „Haragot, istennő, zengd Péleidész Akhileuszét” alakban kanonizálódott Homérosz műve a magyar kiadásokban. „A világirodalom az indulat énekével kezdődik” – írja 1936-ban Babits Az európai irodalom története című munkája elején, vagyis Homérosz első „leírt” szava – anticipációja – a harag volt.
Ezzel szemben – a picit talán később lejegyzett – Mózes első könyve a b’résit, azaz a kezdetben szóval vezeti be a művet. A zsidóság szerint a Tóra nem más, mint a világ szövete, egyszersmind a Teremtő kinyilatkoztatása, amely megalapozza az Isten által teremtett fizikai világot, és amely világ – ebből következőleg – a b’résit szóval mint olyannal veszi kezdetét. Míg Homérosz munkája a szenvedélyes görög múlt tükröződése, addig a Biblia az annales és az eposz műfajának szigorú, közel-keleti ötvözete.
Húsz perccel ezelőtt kitöröltem a megrekedtem szót. Anticipáció?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése