(„Álmodtam”: rosszat. Nem kezdem újból. Maradjon egy fejbiccentés. [Habár, okát nem látom haragodnak. Már most nekem volna rá okom.] Nem érdekel. Semmi.
Hogy méltánytalan volt? Az [volt].
– Legalább te megöregedtél.)
Havas hegytető. Szél fúj. Lent a völgyben még reszket az erdő. Csupasz ágat tör le a kemény fagy. (Kéményfüst szag; mint régen.) Meddig tart ez a tél?! Lesz még tavasz?! Porhót sodor a fagyott sírok közt, ledönt száraz virágot, korhadt fejfát. Madár nem csicsereg. Fehér lettél? Nem látlak.
... ment, ... maradt.
Már fiatal élet lobog. Őrzöm tüzét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése