#impression („Hiszem, mert lehetetlen”)

Richard Feynman a The Feynman Lectures on Physics című tankönyvsorozatának kvantumfizikával foglalkozó harmadik kötetében* írja az elektronok híres kétrés-kísérletével (a hullám-részecske kettősségével) kapcsolatban, hogy „Olyan jelenséget választunk vizsgálatra, amelyet klasszikus módon lehetetlen, abszolút lehetetlen megmagyarázni, és amely magában hordozza a kvantummechanika lényegét. Valójában ez az egyetlen rejtély”. Azaz, aki ezt az első, reprezentatív kísérletet egyszer megérti, az egyszersmind megérti a kvantumfizikát mint olyat is. 

Jézus Krisztus a Máté 5,39-ben mondja, hogy „ne álljatok ellent a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is”. Én pedig azt állítom – Feynman fenti idézetét parafrazeálva –, hogy aki ezt a parancsot képes magáévá tenni és megélni, az nem csak a legteljesebb és legmélyebb módon hívő lélek, hanem – kilépve a vulgáris idő látszatából – valóban megértette és magáévá tette a Messiás megváltó munkáját, tanítását és mindenkor-jelenvalóságát. Aki ezt a parancsot beépíti az életébe, az az esszenciális metafizikát építi be a teremtett, fizikai világba. 

Nem ismerek egyetlen ilyen embert sem – és szerintem nem is volt ilyen ember egy sem a történelemben.  

Jézus hegyi beszéde hemzseg az olyan parancsoktól, amelyek a legteljesebb mértékben távol állnak az ember eredendő, morális attitűdjétől (azaz továbbra is, megrögzötten az „ősbűn állapotában” dagonyázó emberétől), belátásuk és betartásuk egy olyan létállapotot eredményezne, amely az élő, hívő lelket kiragadná az emberi társadalomból és már földi életében a megváltás egyszerre transzcendens és eszkatologikus egzisztenciájába, létmódjába emelné. A kereszténység azonban az elmúlt kétezer évben megfosztotta a hegyi beszédet – és ezáltal Jézus Krisztust is – a fundamentális metafizikai megalapozásától, helyette egy morális kijelentéshalmazzá alacsonyította minden egyes mondatát; a kierkegaardi „hit botrányának” feloldhatatlan paradoxonát pedig a dogmatika mellébeszélésével és a liturgia álságos felmagasztalásával igyekszik azóta is „megszelidíteni”, a maga aljas igényeinek „megzabolázni” – és szentesíteni. Nietzschének igaza volt, amikor megállapította, hogy az ilyen, hit nélkül betarthatatlan, tehát betartatlan moralitás nem több, mint a gyengék fegyvere az erősekkel szemben. Isten tehát az egoista, önelégült ember számára mindaddig valóban „halott” marad, amíg a teremtmény nem képes – magától értetődő módon – odatartani a bal után a jobb arcát is egy méretes pofonnak. 

* Magyarul A Feynman-előadások fizikából III. 

---

Kép forrása: ChatGPT által létrehozva (kenetteljes zsánerképet kértem az igekártyák stílusában)