#impression (tavaszi rántott hús::barna-virágmintás bögre)

Elől állok, zakóban, elegánsan1. Tülekedés. Lökdösnek, de nem mozdulok. Egy láda hever a lábam előtt. Zsíros papírok közt frissen sült rántott húsok illatoznak. Egyenesen előre nézek. Szemből zenészek jönnek, fiatalok, magabiztosak. Az egyik én vagyok. Felém jövök, de mielőtt magamhoz érnék, jobbra elkanyarodom. Észre sem veszem magamat. Hatalmas platán van felettem, nyár van, érzem a fiatal fa erős illatát. Elől állok, mereven magam elé nézek. Már egyáltalán nem érdekel, hogy itt is mindenki én vagyok. Értem és elfogadom, hogy megértettem. Mindenhogyan jó: [...] ege alatt.

Szüleim lakásán a gyerekkori barna-virágmintás bögréből szürcsölöm a kávét. Közöm van megint a „világhoz”, a világomhoz2. A múltba mártogatott jövő képes egyedül értelmet adni a jelennek. Mit érdekel, ha semmi sem valódi?!3 Lényegtelen. Azaz – pontosabban fogalmazva –, nem ez a lényeg. A pillanatokon keresztül meghatározott öndefiníció, na az már lényeges!4 Mi az én és hogy viszonyul magamhoz, hozzám – a világomban5. Egy bögre kávé, egy barna-virágos bögrében, a kezemben, szürcsölöm...: a karteziánus-én igazsága6, az én valóságom. Aki meghalt a világnak: „él”; aki a világban van: „halott”.7 Nincs más, csak föl-földobott kő – újra meg újra.8 Felébredtem.9 

A tülekedés álmomban: ugyanaz10.

---

1. vel potius „...Pista ...neve napján”

2. cf. Heidegger, „In-der-Welt-sein”

3. Mert nem az, de flocci non facio....

4. „ὁ γὰρ καιρὸς ἐγγύς” (Jel. 1,3)

5. cf. Heidegger, ibid.

6. cf. Descartes, „cogito ergo sum”

7. Gal. 6,14 parafrázisa

8. cf. Ady Endre

9. sicut Róm. 13,11-12

10. cf. a jelen (és előd) blog 2006-tól (ut ita dicam, sine intermissione)..., ill. Sartre-nál A lét és a semmiben a „L'en-soi” (abszolút önazonosság) fogalma