Vér volt a véremből – a páros szerveket, csak egyként jelölöm – elfolyt, kivérzett. Hosszan gyógyítottam, de végül kivetette a szervezetem, mint egy idegen testet. Vagy én vettettem ki, mint idegen test? Miért is? Test és részek mint egész és egy; aranymetszett, mégis aránytalan? A „honnan nézés” kérdése – mint a majomketrec viszonylagossága – nem kulturális, hanem egzisztenciális kérdés: ki-ki hová pozícionálja magát vagy kit hová pozícionálnak. Elemi szinten azonosak vagyunk, de ahogy csökken a nagyítás, úgy tűnik el a közösség, és leszünk különbözőek. A részek összeállnak valami egésszé, amit dolognak nevezünk, de ha újra nagyítani kezdünk, már sosem fogjuk azonosnak találni a részeket. Kifolyt vérem a véremből már sosem lesz újra véremmé. A parancsot pedig tesszük, nem idézzük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése