Visszafelé gondolkodom, a teljességből a részletek felé, „kvantumosan”. Önámítok. Hogyan hihetem, hogy az egész birtokában vagyok?! Pedig hiszem. Ügyetlen mozdulatokkal letörlöm a szemüvegemet, maszatos volt, most homályos lett, elmosódott kontúrok közt keresem az éleket, amelyek a dolgok között „vannak”, amelyek a számosságot generálják, hogy ne egymagam legyek. Pedig nincs más, nincsenek élek, csak én vagyok: minden.
Milyen jó, hogy megérinthetlek!
___
Kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Kaleidoszk%C3%B3p_%28optikai_j%C3%A1t%C3%A9k%29
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése