Ma reggel a kávéházban. A kávéházakban mindig Mándy jut eszembe és a Huzatban novella, amit tizenkét éve egyszer felhasználtam egy előadásomban. Ez a kávéház már sokszor látott engem, de ma a kiszolgálás valahogy más volt. Kedves volt velem a pincérnő. Okát se értem. Nem így volt ez régen. Szinte vágyom a gorombaságot, itt ehhez szoktam. Öreg, törzsvendég-tekintetű pofák ülnek az asztaloknál, támasztják a fejüket egy-egy sör mellett. Távolabb, a hosszú műbőr kanapén szerkesztőségi megbeszélés, fontoskodó fiatalok fújják a magukét, nem figyelnek egymásra. Szánalmas bohózat. Eltűnődök, belülről jönnek a hangok. Ismerős ablakok, ugyanaz a látvány. Kint havazik, bent hűvös van, de ezt most nem bánom. Ülök a huzatban és a lakókra gondolok.
 |
| Solnay Dénes János, Bambi, 2017. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése