Archívum

2017. április 23., vasárnap

Henry sorsa [ujjgyakorlat]

Télen egy üres hídról lelépnem, mint John
Berryman: ostobaság; rianást vágna a testem,
meg léket is talán, partig hasadna a jégpáncél, 
& korán véget érne szánalmas csontzeném.

2017. április 14., péntek

Loncsos Cédrus (szövegromlás)

Loncsos cédrus alatt állok, 
prófétaként kiabálok, Smá Jiszráél
görcsös testem […] tenyeremen, 
[…] homokszemben [...] megbújok 
a barázdák közt. 

2017. április 10., hétfő

Fagyott pillantás [ujjgyakorlat]


Fagyott pillantás, a magány kristálya,
üres tájat karcol a pupillára -
éber álom végén virrasztásra várnak,
mintha élni volna kedve a halálnak.

2017. április 9., vasárnap

Emlék [ujjgyakorlat]

Kertemben rózsa  
nyílott, tövise most is 
szúrja ujjamat. 

2017. április 7., péntek

"Jeremiás-töredék"

...csaholnak, ugatnak az ordas farkasok, 
temetetlen sírban fekszenek kicsik és nagyok...

A Teremtő Isten vigyázzon a lelkükre!

2017. április 3., hétfő

#impression (soha)

Este tizenegy óra van. Forró levegő járja át a Range Rover kabinját. Kint még most is negyven fok van, a hatalmas terepjáró oldalablakai a légkondicionálás ellenére is átmelegednek. A sivatag felől tikkasztó esti szél mozgatja a pálmafák ágait. Balra, a holdfényben fodrozódó tengeren, több tucat apró halászhajó ringatózik, jobbra a kivilágított város kanyarog a part menti műúttal, kilométereken keresztül.
A rádióban a Thievery Corporation The Cosmic Game albuma szól; az ütemesen lüktető zene és a közel-keleti tengerpart látványa egy életre összemosódik a fejemben. Lehúzom a két első ablakot, forró homokkal teli szél fúj át az elegáns, fehér utasfülkén. Keleti fűszerek, sült hús, pálmafa, halszag és sós tengerillat keveredik a levegőben. Az éjszakai sűrű forgalomban úgy haladnak az autók, mint a terepasztalon, egyenletes lassúsággal és egyhangúsággal. Indiai motívum, nő énekel, dobok, vibráló zene. Minden nyugodt és riasztóan idegen, pedig nagyon jól ismerem. Reflektorok fényei szaladnak végig szabályos egymásutánban a kabin belsejében.
Csinos nő áll az út szélén a kocsija mellett, egy lámpa alatt. Feltorlódik előttem a forgalom, rettentő lassan hajtok el mellette. Van időm megnézni. Egészen formás lány, nem lehet több, mint tizennyolc-húsz éves. Egymásra mosolygunk. A tükörből még látom, ahogy fürgén visszaszáll az autójába. Soha nem látom többet. Eddig sosem éreztem ennek a szónak a jelentését. A soha gondolata megrettent. Egy pillanat, amikor megtanulom átélni a véglegességet és a magányosságot. 
A zene vonatzakatolásba kezd, ütemes lüktetése eltompítja a hirtelen jött megvilágosodást és szomorúságot. Kint elviselhetetlen a meleg. Megéheztem. Megállok enni valamit.