#impression (Éjszaka)

Távolról hallom, homorú 
mellkasom járja deszkatáncát: 
ami volt, most visszavonom. 

#impression (törés)

évek nyomása a 

vállamon súlyok 

terhe alatt nincs 

irgalom magamban

vérem csorgatom

elfogyott fényem

#impression (flash::jegyzet)

[Alapvető kötődésem az időhöz először az idő-fogalmának öntudatlan dekonstrukciójában oldódott fel. Amióta csak az eszemet tudom a múltban élek, kezdetben anyám és apám múltjában, később a sajátoméban. Még gyerek voltam, amikor egyszer álmosan a tükörbe nézve sokkal idősebb önmagamat láttam ásítani, azt az embert, aki most vagyok, amilyenné mostanra váltam. Csak egy pillanat volt, de akkor megértettem, hogy idő és sejt valami felfoghatatlan, nem-lineáris egységet alkotnak: egy zárt rendszert, amelyben döntéseim és döntéseim következményei sejtstruktúrám által determináltak. Ettől a felismeréstől a múló-időnek egyre kevesebb szerepe lett az életemben, jelenemet a jövőm határozta meg, az a gondolat, hogy bármit is teszek, beteljesedem.]

#impression (origami::jegyzet)

[Újra kihajtogatom magam, negyvenkilencedik éve, minden hajnalban, kakasszóra. Már egyáltalán nem sima, nem tabula rasa; az évek barázdákat hagytak rajtam, betörtek, itt-ott. Azt mondják, ha nem fáj az ébredés, már nem is élek. Ízület és lélek, ellenpólusok, minden részem együtt sóhajt csikorogva a napfelkeltével; a test fürgeségét a lélek óvatossága húzza a valóságba. Nincs bennem panasz, hogy öregszem, de ma sem állok össze kész formává. Felkelek.]