#homopoliticus (gondolat-foszlányok ebédhez)

[Nagyon kellene megint a világnak egy ideológia, de a legkevésbé sincs szükség egy ideológusra.] 

[A régi eszmerendszerek kikoptak vagy a felismerhetetlenségig erodálódtak, az emberiség első globalizációs hullámát megalapozó kereszténység pedig szakrális és morális alapjainak létét fenyegető válságban van. A technológiai robbanások a civilizációnk periodikus deszakralizálódását hozták magukkal; Laplace-t parafrazeálva: az alkalmazott tudományoknak nincs szüksége Isten mint olyan hipotézisére.] 

[Ma ott tartunk, ahol száz éve. Háború is lesz belőle.]

[A lexikális tudás misztériumát a hatékony keresés technikája váltotta fel, a reneszánsz-ember ideáját pedig az sikeres-emberé. A technológia fétisének társadalmában a siker fokmérője és szinonimája az anyagi érvényesülés lett, ezzel párhuzamosan a transzcendentalitás és a rendszerben-gondolkodás fokozatosan elvesztette jelentőségét és kohéziós szerepét.] 

[A demokráciát a timokrácia követi.]

[Yuval Noah Harari a huszonegyedik századi technológia-hívő társadalmak kiábrándultságát és aránytalanságát állítja fókuszba, miközben egy mára egyre inkább kuriózumnak számító, de a hagyományos értelemben vett általános műveltséget csak itt-ott meghaladó ismeret-apparátussal felépített (antidemokratikus) “negatív-ideológia” apostola lett. Ettől függetlenül Harari valószínűleg az elmúlt évtizedek gondolkodási mechanizmusának és értékrendjének eddig legteljesebb összefoglalását adja.]

[Eltűntek a korlátok, de vannak önjelölt korlátozók. Ennek fordítva kellene lennie.]

#impression (Íliász-jegyzet [második ének: a hajók felsorolása])

[Szeretem, amikor tavaszi eső előtt átfújja a szél a kerti fákat, finoman megsuhintja a friss leveleket és fütyülve sepri a falun túli erdő lombkoronáját. Méregetem a kerítést, a ház oldalát, tervezem a növények helyét, de leginkább megpróbálok emlékezni azokra a dolgokra, amelyek idekötnek, amiért most végre itt vagyok. Jó volna mindent belezsúfolni ebbe a picike térbe, ami több, mint negyven éve annyira fontos nekem, de nyilvánvalóan ez lehetetlen. Válogatnom kell a tárgyaim között. Biztosan lesz régi turistatérkép a falon, és mindenféle Biblia az éjjeliszekrényen, kéziratok és jegyzetek az íróasztalon, Homérosz, Shakespeare, Hemingway, Faulkner, Weöres, Simon Balázs, Géherek és Thomas Mann József és testvérei a polcokon, görbe sétabot a sarokban, klasszikus-fütyülős teafőző a villanyplatnin, no meg pöttyös bögre, kenyérpirító, narancslekvár a konyhában, alumínium hamutartó az üveges veranda asztalai között, gombakalauz az ajtó mellett, Bartók, Kodály, Durkó, Bach, Mozart, dúdoló Glenn Gould a nappaliban, napozóágy és fekvő boróka a kertben – élők és holtak emléke bennem és körülöttem. Nagy fába vágtam a fejszét, vigyáznom kell, nehogy a múlt bizarr “panoptikumává” rendezzem a jövőt!]