Archívum

2026. március 17., kedd

#impression („Hiszem, mert lehetetlen”)

Richard Feynman a The Feynman Lectures on Physics című tankönyvsorozatának kvantumfizikával foglalkozó harmadik kötetében* írja az elektronok híres kétrés-kísérletével (a hullám-részecske kettősségével) kapcsolatban, hogy „Olyan jelenséget választunk vizsgálatra, amelyet klasszikus módon lehetetlen, abszolút lehetetlen megmagyarázni, és amely magában hordozza a kvantummechanika lényegét. Valójában ez az egyetlen rejtély”. Azaz, aki ezt az első, reprezentatív kísérletet egyszer megérti, az egyszersmind megérti a kvantumfizikát mint olyat is. 

Jézus Krisztus a Máté 5,39-ben mondja, hogy „ne álljatok ellent a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is”. Én pedig azt állítom – Feynman fenti idézetét parafrazeálva –, hogy aki ezt a parancsot képes magáévá tenni és megélni, az nem csak a legteljesebb és legmélyebb módon hívő lélek, hanem 
– kilépve a vulgáris idő látszatából  valóban megértette és magáévá tette a Messiás megváltó munkáját, tanítását és mindenkor-jelenvalóságát. Aki ezt a parancsot beépíti az életébe, az az esszenciális metafizikát építi be a teremtett, fizikai világba. 
Nem ismerek egyetlen ilyen embert sem  és szerintem nem is volt ilyen ember egy sem a történelemben.  

Jézus hegyi beszéde hemzseg az olyan parancsoktól, amelyek a legteljesebb mértékben távol állnak az ember eredendő, morális attitűdjétől (azaz továbbra is, megrögzötten az ősbűn állapotában” dagonyázó emberétől), belátásuk és betartásuk egy olyan létállapotot eredményezne, amely az élő, hívő lelket kiragadná az emberi társadalomból és már földi életében a megváltás egyszerre transzcendens és eszkatologikus egzisztenciájába, létmódjába emelné. A kereszténység azonban az elmúlt kétezer évben megfosztotta a hegyi beszédet – és ezáltal Jézus Krisztust is – a fundamentális metafizikai megalapozásától, helyette egy morális kijelentéshalmazzá alacsonyította minden egyes mondatát; a kierkegaardi „hit botrányának” feloldhatatlan paradoxonát pedig a dogmatika mellébeszélésével és a liturgia álságos felmagasztalásával igyekszik azóta is „megszelidíteni”, a maga aljas igényeinek „megzabolázni” – és szentesíteni. Nietzschének igaza volt, amikor megállapította, hogy az ilyen, hit nélkül betarthatatlan, tehát betartatlan moralitás nem több, mint a gyengék fegyvere az erősekkel szemben. Isten tehát az egoista, önelégült ember számára mindaddig valóban „halott” marad, amíg a teremtmény nem képes – magától értetődő módon – odatartani a bal után a jobb arcát is egy méretes pofonnak. 

* Magyarul A Feynman-előadások fizikából III
---
Kép forrása: ChatGPT által létrehozva (kenetteljes zsánerképet kértem az igekártyák stílusában)

2026. március 12., csütörtök

#impression (tavaszi rántott hús::barna-virágmintás bögre)

Elől állok, zakóban, elegánsan1. Tülekedés. Lökdösnek, de nem mozdulok. Egy láda hever a lábam előtt. Zsíros papírok közt frissen sült rántott húsok illatoznak. Egyenesen előre nézek. Szemből zenészek jönnek, fiatalok, magabiztosak. Az egyik én vagyok. Felém jövök, de mielőtt magamhoz érnék, jobbra elkanyarodom. Észre sem veszem magamat. Hatalmas platán van felettem, nyár van, érzem a fiatal fa erős illatát. Elől állok, mereven magam elé nézek. Már egyáltalán nem érdekel, hogy itt is mindenki én vagyok. Értem és elfogadom, hogy megértettem. Mindenhogyan jó: [...] ege alatt.

Szüleim lakásán a gyerekkori barna-virágmintás bögréből szürcsölöm a kávét. Közöm van megint a 
világhoz, a világomhoz2. A múltba mártogatott jövő képes egyedül értelmet adni a jelennek. Mit érdekel, ha semmi sem valódi?!3 Lényegtelen. Azaz – pontosabban fogalmazva –, nem ez a lényeg. A pillanatokon keresztül meghatározott öndefiníció, na az már lényeges!4 Mi az én és hogy viszonyul magamhoz, hozzám – a világomban5. Egy bögre kávé, egy barna-virágos bögrében, a kezemben, szürcsölöm...: a karteziánus-én igazsága6, az én valóságom. Aki meghalt a világnak: él; aki a világban van: halott.7 Nincs más, csak föl-földobott kő – újra meg újra.8 Felébredtem.9 

A tülekedés álmomban: ugyanaz10.

---

1. vel potius ...Pista ...neve napján
2. cf. Heidegger, In-der-Welt-sein
3. Mert nem az, de flocci non facio....
4. ὁ γὰρ καιρὸς ἐγγύς” (Jel. 1,3)
5. cf. Heidegger, ibid.
6. cf. Descartes, cogito ergo sum
7. Gal. 6,14 parafrázisa
8. cf. Ady Endre
9. sicut Róm. 13,11-12
10. cf. a jelen (és előd) blog 2006-tól (ut ita dicam, sine intermissione)..., ill. Sartre-nál A lét és a semmiben a L'en-soi (abszolút önazonosság) fogalma